Andi

Könyvismertető:

Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Olvasók írták:

„A kötet a megdöbbentő felismeréseket a fejezetek végén feltett kérdésekkel segíti, miközben a stílus hihetetlenül olvasmányos és közérthető. A tanulságok pedig nem érnek véget az olvasással. Páratlan könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom.”

„Ez egy lenyűgöző könyv, rengeteg új dolgot tanultam általa. Kicsit félve vágtam bele, azt hittem, száraz olvasmány lesz, de nagyon kellemesen csalódtam. Rendkívül olvasmányosan lett megírva, példákkal, történetekkel alátámasztva. „

Idézet a könyvből:

„Aki súlyos traumát él át, abban valami nagyon fontos dolog eltörik, ez pedig a biztonságérzet. Ettől kezdve mindig készenléti állapotban van, mert úgy érzi, soha nem lehet tudni, mi történik a következő percben. A világ új, addig ismeretlen sötét színben tűnik fel. Lesni, figyelni kell, honnan jöhet a támadás. Ráadásul ez nem csupán átmeneti állapot. A trauma ökölszabálya ugyanis: attól, hogy valaminek vége van, még nem múlt el. Vagyis hiába hirdetik ki a békét egy háború után, hiába szabadítják ki a koncentrációs táborba zárt foglyokat, hiába menekítik ki az áldozatot egy bántalmazó családból – a félelem réme tovább él.”

Könyvismertető:

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Olvasók írták:

„Szívszaggató, de mégis csodálatos történet egy betegségről, amiről szinte mindenki hallott, de igazán nem gondolunk bele mennyire alattomos. „

„Ez az egyetlen olyan könyv, amit a Nemzeti Alzheimer Társaság jóváhagyott. Minden könyv közül, ami eddig megjelent az Alzheimer-kórról, ez az egy viseli magán a társaság pecsétjét.”Hiteles képet fest a betegség minden oldaláról, a rombolásról, a szellemi hanyatlásról, és ezúttal nem a hozzátartozók, hanem a beteg szemszögéből láthatjuk mindezt. Ritka az ilyen.”

„Az ilyen könyveknél az ember elgondolkodik azon, hogy mit tenne ilyen helyzetben, hogy lehet ezt feldolgozni, mi is a fontos az életben. Talán csak egy pillanatra, vagy amíg kitart a könyv, de ott van, megmozgat valamit. Hallgatni kellene rá, mert sosem tudhatjuk, hogy nem mi leszünk-e egyszer ilyen vagy hasonló helyzetben. Ne így legyen!” „Ez annyira lebilincselő, hogy minden könyvszeretőnek olvasnia kellene. Maradandó élmény, egyszerűen biztos vagyok benne, hogy soha el nem felejtem. „

Idézet a könyvből:

„– A tegnapjaim lassan eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek. Eljön az a holnap is, amikor nem fogok emlékezni arra, hogy önök előtt állva elmondtam ezt a beszédet. De csak, mert egyszer el fogom felejteni, még nem jelenti azt, hogy ma nem élem meg minden pillanatát. El fogom felejteni a mai napot, de ez nem jelenti azt, hogy a mai nap nem számít.”

„– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem?
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed.”

Könyvismertető:

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

Olvasók írták:

„Különleges egyedi könyv. Szívszaggató a kislány egyedül való boldogulása.
A magánya és az elzártsága döbbenetes.
Nagyon szerettem, hogy a természetben lelte meg a békéjét, nyugalmát. Imádom a természetet így nem volt túlzó benne a lápi lány zoológussá válása.

Erős érzelmeket váltott ki belőlem, de nem lepődtem meg, hiszen ebben a könyvben minden volt. Keserűség, magány, félelem, buzgóság, szerelem, áldozat, gyilkosság, erőszak…

Kegyetlenek az emberek egymással, és ezt a könyv nagyon jól ábrázolja Kya életének különböző szakaszaiban.”

„Csendes hatalom, lassú behúzás.  Delia Owens szíve-lelke ott dobog az oldalakon, amelyek azonban nem giccses romantikát, hanem a lápon élő emberek mindennapjait, a déli élet bonyolultságainak hiteles ábrázolását, és a természet menthetetlen szépségének értő kézzel megrajzolt történetét hordozza, ahol a szegénység és a természettel való intimitás közötti kapcsolat már régóta a vidéki közösségek megosztottságának része.”

Idézet a könyvből:

„Mennyit hajlandó az ember feladni azért, hogy legyőzze a magányt?”

„Megérinteni valakit, annyit jelent, hogy az ember egy részét odaadja másnak, és azt a részt soha többé nem kapja vissza.”

..” nem rohanhatsz el folyton! Néha muszáj megbeszélni a dolgokat. Szembenézni velük.”

Könyvismertető:

A fiatal Marcus kiváltságos életet él a Kelet-Alpokban, mint a herceg fia. Elisa a falusi bába lánya, és tudja, mi a nélkülözés. Egy mészárlás során a hercegi várat megtámadják, és az ott élőket lemészárolják, csak Marcusnak sikerül észrevétlennek maradnia, Elisa segít neki, hogy életben maradjon. A falusiak között álnéven kezd új életet, de hamarosan úgy érzik, hogy más sorsra rendeltetett: a szíve a szabadságért és igazságért ég…
Luca di Fulvio könyve döbbenetes erővel ragadja meg az olvasó képzeletét. Egymásnak feszül a hihetetlen gazdagság és a mély szegénység kérdése, mindez két emberi sors összefonódásán keresztül tárul fel az olvasók előtt.

Olvasók írták:

„Olvasmányos, gördülékenyen megírt igazi történelmi kalandregény. Kalandokban és változatos eseményekben nincs hiány, a történet nagyívű, csodálatos mese. Pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekménnyel, mit az előző két köteténél is olvashattuk. Talán még jobb is.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Fulvio igazán jó mesélő.”

„Egy letehetetlen, gyönyörű szép mese az emberi lélek felemelkedéséről és szabadság megtalálásáról!  Imádom!”

Idézet a könyvből:

„– Tudod, mi a hazugság legnagyobb veszélye?
Mikael a fekhelyén elterülve lángolt a szégyentől.
– Az a legnagyobb veszélye, hogy az, aki mondja, a végén még maga is elhiszi – folytatta az öreg, és a hangjában az ítélet leghalványabb nyoma sem bujkált. – És ha ez megtörténik, annak az embernek nincs többé élete.”

„Az élet szép és ostoba.”

„Nem számít, hányszor esik el egy ember, (…) Az, ami igazán számít, hogy újra felálljon. Csak egyetleneggyel többször, mint ahányszor elesett.”

Könyvismertető:

Norvégia, ​993. Az ifjú Thorstein tehetetlenül nézi végig, ahogy egy rájuk támadó rablóbanda brutálisan meggyilkolja az apját. Őt rabszolgaként elhurcolják, társaival együtt hónapokig a kegyetlen haramiák szeszélyeinek van kitéve. Egy nap túladnak rajta, új gazdája rabságából felszabadulva egy csendes halászfaluban lel otthonra. Békés élete nem tart sokáig, megismerkedik Hallvarddal, a jomsvikinggel. A harcosok közt is félve tisztelt elitkatonák hírneve nem alaptalan. A fájdalmat nem ismerő, jól képzett zsoldossereg csatában még sosem maradt alul, erejük, bajtársiasságuk és csillapíthatatlan harci szenvedélyük lenyűgözi a fiatal fiút, aki számos megpróbáltatás után végül maga is jomsvikinggé válik. A viking történelem legnagyobb tengeri ütközetében, a svolderi tengeri csatában szembetalálkozik apja gyilkosával – aki Norvégia királyának első embere…
Erő, szenvedély, férfiasság. A világot egykor uraló vikingek igaz történelmi alapokra épülő, letehetetlen regénye.

„A viking című skandináv bestseller egy magával ragadó történetet mesél el nekünk a fjordok ködbe vesző világáról.”

Olvasók írták:

„Bull-Hansen könyve túlmutat a legtöbb viking kalandregény koncepcióján, mert azon túl, hogy egy nagyívű fejlődéstörténet, de egy kiváló és részletes korrajz, véres és epikus csatákkal valamint egy igazán emlékezetes főhőssel. Fantasztikusan megírt történet, ami mögött valódi szakértelem és lelkesedés lakozik.”

„Gyönyörű, intenzív történet, ahol az érzelmek is fontosak. Ez nem csupán egy történelmi regény – igazi vad és szenvedélyesen dübörgő kalandregény.”

„Nyomon követhetjük hogyan válik egy kisfiú a kor egyik legnagyobb harcosává. Hosszú szenvedések, véres harcok után elérkezik a leszámolás napja. Hatalmas és remek történetet kaptam, amibe lélekben mélyen bele tudtam élni magam.”„Szépirodalmi igényességgel megírt, erős hangulatú történet, lendületes cselekményfelépítéssel, szerethető karakterekkel. A regény egész végig fogva tartott. Főhősünk, Torstein Tormorson férfivá, harcossá való fejlődését követhetjük a viking kor utolsó évtizedeiben járunk, 993 és 997 között.”

Idézet a könyvből:

„Csakis az lehet harcos, aki kézbe veszi a sorsát, és nem hagyatkozik csupán az istenek kegyelmére.”

„Féltem… de tudtam, hogy a félelem sosem örök. A szégyen viszont az.”

„Ostobák azok, akik nem tudják megkülönböztetni a szabadságot és az erős akaratot a vad gonoszságtól.”

Könyvismertető:

Santa Cruz, 1953. Jean-Luc a múltja elől menekül. Az arcát elcsúfító sebhely csekély ár azért, hogy túlélte Franciaország náci megszállásának borzalmait. Azóta új életet kezdett Kaliforniában, ahol családja van. Váratlanul éri, amikor kopogtat ajtaján a múlt.
Párizs, 1944. Egy fiatal zsidó nő egész addigi élete egy szívdobbanásnyi idő alatt romba dől. Amikor felterelik az Auschwitzba induló vonatra, végső kétségbeesésében egy idegen férfira bízza legdrágább kincsét. Nem marad más számára, csak a remény, hogy a kisbabája túléli.
Ott, a sötétbe borult peronon egymásba fonódik két ember sorsa, akik akkor még el sem tudják képzelni, mekkora hatással lesznek hirtelen meghozott döntéseik a jövőjük alakulására.

A Míg Párizs aludt narrátorai a különböző szereplők, ki-ki a maga szemszögéből meséli el a történetet. A szerző első regényében, amely a történelem egyik legsötétebb korszakában játszódik, megindítóan mutatja be a bátorság, a kitartás és a családi kötelék erejét, valamint azt, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni.

Olvasók írták:

„Gyönyörű, megható és fájdalmas ez a könyv, mint amit a címe is sugall. Míg Párizs aludt… Bárcsak sose kellett volna álomba merülnie.”

„Nagyon tetszett, hogy a szereplők felváltva mesélnek a könyvben, felváltva mesélik el történetüket. Nő, férfi, gyermek. Az ő szemükkel látjuk, az ő szívükkel érezzük a történéseket, az emberi sorsok összefonódását.”„Mennyire nehéz meghozni egy súlyos életekbe kerülő döntést két másodperc alatt – mert ennyi időd van rá – háborús körülmények között, amikor a legfőbb kincsed élete a tét. Sohasem tudod, hogy jól döntöttél-e, legfeljebb a szíveddel érzed és ez reményt ad túlélni a poklot,  Auschwitzot.  Amikor pedig túléled, mindaz, ami és aki életben tartott, sehol nincs már. A poklot elnyomod magadban, mert fáj, mert belehalsz, ha beszélsz róla, s ami pedig éltetett, eltűnt, elveszett. A remény, amibe kapaszkodtál nincs már.
Hogy fogsz így tovább élni? Mert élni akkor is kell… Felkelni, enni, dolgozni, várni, csalódni… Várni és csalódni.
Amikor pedig pozitív fordulat következik be az életedben, hatalmas pofont kapsz ismét.
Már csak az a kérdés, hogy ezt is túléled-e, túl tudod-e élni, túl tudod-e élni úgy, hogy lemondasz mindenről? Arról, ami életben tartott, ami a legfontosabb volt eddig számodra? A szeretet, a Te szereteted kibír-e mindent, felül tudsz-e emelkedni saját magad fájdalmán?”

Idézet a könyvből:

„A gyenge ember, ha egy icipici hatalmat kap a kezébe, garantáltan visszaél vele.”

„Mintha tőrt döfnének a szívembe, úgy nyilall belém, hogy mégiscsak ők az igazi szülei, és mindig is ők voltak.”