Könyvismertető:

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

Olvasók írták:

„Különleges egyedi könyv. Szívszaggató a kislány egyedül való boldogulása.
A magánya és az elzártsága döbbenetes.
Nagyon szerettem, hogy a természetben lelte meg a békéjét, nyugalmát. Imádom a természetet így nem volt túlzó benne a lápi lány zoológussá válása.

Erős érzelmeket váltott ki belőlem, de nem lepődtem meg, hiszen ebben a könyvben minden volt. Keserűség, magány, félelem, buzgóság, szerelem, áldozat, gyilkosság, erőszak…

Kegyetlenek az emberek egymással, és ezt a könyv nagyon jól ábrázolja Kya életének különböző szakaszaiban.”

„Csendes hatalom, lassú behúzás.  Delia Owens szíve-lelke ott dobog az oldalakon, amelyek azonban nem giccses romantikát, hanem a lápon élő emberek mindennapjait, a déli élet bonyolultságainak hiteles ábrázolását, és a természet menthetetlen szépségének értő kézzel megrajzolt történetét hordozza, ahol a szegénység és a természettel való intimitás közötti kapcsolat már régóta a vidéki közösségek megosztottságának része.”

Idézet a könyvből:

„Mennyit hajlandó az ember feladni azért, hogy legyőzze a magányt?”

„Megérinteni valakit, annyit jelent, hogy az ember egy részét odaadja másnak, és azt a részt soha többé nem kapja vissza.”

..” nem rohanhatsz el folyton! Néha muszáj megbeszélni a dolgokat. Szembenézni velük.”