Könyvismertető:

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Olvasók írták:

„Szívszaggató, de mégis csodálatos történet egy betegségről, amiről szinte mindenki hallott, de igazán nem gondolunk bele mennyire alattomos. „

„Ez az egyetlen olyan könyv, amit a Nemzeti Alzheimer Társaság jóváhagyott. Minden könyv közül, ami eddig megjelent az Alzheimer-kórról, ez az egy viseli magán a társaság pecsétjét.”Hiteles képet fest a betegség minden oldaláról, a rombolásról, a szellemi hanyatlásról, és ezúttal nem a hozzátartozók, hanem a beteg szemszögéből láthatjuk mindezt. Ritka az ilyen.”

„Az ilyen könyveknél az ember elgondolkodik azon, hogy mit tenne ilyen helyzetben, hogy lehet ezt feldolgozni, mi is a fontos az életben. Talán csak egy pillanatra, vagy amíg kitart a könyv, de ott van, megmozgat valamit. Hallgatni kellene rá, mert sosem tudhatjuk, hogy nem mi leszünk-e egyszer ilyen vagy hasonló helyzetben. Ne így legyen!” „Ez annyira lebilincselő, hogy minden könyvszeretőnek olvasnia kellene. Maradandó élmény, egyszerűen biztos vagyok benne, hogy soha el nem felejtem. „

Idézet a könyvből:

„– A tegnapjaim lassan eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek. Eljön az a holnap is, amikor nem fogok emlékezni arra, hogy önök előtt állva elmondtam ezt a beszédet. De csak, mert egyszer el fogom felejteni, még nem jelenti azt, hogy ma nem élem meg minden pillanatát. El fogom felejteni a mai napot, de ez nem jelenti azt, hogy a mai nap nem számít.”

„– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem?
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed.”