Könyvismertető:

Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Olvasók írták:

„A kötet a megdöbbentő felismeréseket a fejezetek végén feltett kérdésekkel segíti, miközben a stílus hihetetlenül olvasmányos és közérthető. A tanulságok pedig nem érnek véget az olvasással. Páratlan könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom.”

„Ez egy lenyűgöző könyv, rengeteg új dolgot tanultam általa. Kicsit félve vágtam bele, azt hittem, száraz olvasmány lesz, de nagyon kellemesen csalódtam. Rendkívül olvasmányosan lett megírva, példákkal, történetekkel alátámasztva. „

Idézet a könyvből:

„Aki súlyos traumát él át, abban valami nagyon fontos dolog eltörik, ez pedig a biztonságérzet. Ettől kezdve mindig készenléti állapotban van, mert úgy érzi, soha nem lehet tudni, mi történik a következő percben. A világ új, addig ismeretlen sötét színben tűnik fel. Lesni, figyelni kell, honnan jöhet a támadás. Ráadásul ez nem csupán átmeneti állapot. A trauma ökölszabálya ugyanis: attól, hogy valaminek vége van, még nem múlt el. Vagyis hiába hirdetik ki a békét egy háború után, hiába szabadítják ki a koncentrációs táborba zárt foglyokat, hiába menekítik ki az áldozatot egy bántalmazó családból – a félelem réme tovább él.”