Könyvismertető:

Santa Cruz, 1953. Jean-Luc a múltja elől menekül. Az arcát elcsúfító sebhely csekély ár azért, hogy túlélte Franciaország náci megszállásának borzalmait. Azóta új életet kezdett Kaliforniában, ahol családja van. Váratlanul éri, amikor kopogtat ajtaján a múlt.
Párizs, 1944. Egy fiatal zsidó nő egész addigi élete egy szívdobbanásnyi idő alatt romba dől. Amikor felterelik az Auschwitzba induló vonatra, végső kétségbeesésében egy idegen férfira bízza legdrágább kincsét. Nem marad más számára, csak a remény, hogy a kisbabája túléli.
Ott, a sötétbe borult peronon egymásba fonódik két ember sorsa, akik akkor még el sem tudják képzelni, mekkora hatással lesznek hirtelen meghozott döntéseik a jövőjük alakulására.

A Míg Párizs aludt narrátorai a különböző szereplők, ki-ki a maga szemszögéből meséli el a történetet. A szerző első regényében, amely a történelem egyik legsötétebb korszakában játszódik, megindítóan mutatja be a bátorság, a kitartás és a családi kötelék erejét, valamint azt, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni.

Olvasók írták:

„Gyönyörű, megható és fájdalmas ez a könyv, mint amit a címe is sugall. Míg Párizs aludt… Bárcsak sose kellett volna álomba merülnie.”

„Nagyon tetszett, hogy a szereplők felváltva mesélnek a könyvben, felváltva mesélik el történetüket. Nő, férfi, gyermek. Az ő szemükkel látjuk, az ő szívükkel érezzük a történéseket, az emberi sorsok összefonódását.”„Mennyire nehéz meghozni egy súlyos életekbe kerülő döntést két másodperc alatt – mert ennyi időd van rá – háborús körülmények között, amikor a legfőbb kincsed élete a tét. Sohasem tudod, hogy jól döntöttél-e, legfeljebb a szíveddel érzed és ez reményt ad túlélni a poklot,  Auschwitzot.  Amikor pedig túléled, mindaz, ami és aki életben tartott, sehol nincs már. A poklot elnyomod magadban, mert fáj, mert belehalsz, ha beszélsz róla, s ami pedig éltetett, eltűnt, elveszett. A remény, amibe kapaszkodtál nincs már.
Hogy fogsz így tovább élni? Mert élni akkor is kell… Felkelni, enni, dolgozni, várni, csalódni… Várni és csalódni.
Amikor pedig pozitív fordulat következik be az életedben, hatalmas pofont kapsz ismét.
Már csak az a kérdés, hogy ezt is túléled-e, túl tudod-e élni, túl tudod-e élni úgy, hogy lemondasz mindenről? Arról, ami életben tartott, ami a legfontosabb volt eddig számodra? A szeretet, a Te szereteted kibír-e mindent, felül tudsz-e emelkedni saját magad fájdalmán?”

Idézet a könyvből:

„A gyenge ember, ha egy icipici hatalmat kap a kezébe, garantáltan visszaél vele.”

„Mintha tőrt döfnének a szívembe, úgy nyilall belém, hogy mégiscsak ők az igazi szülei, és mindig is ők voltak.”