Indul a Zumba Gold, az idősebb korosztály számára

Az első bemutató óra: 2023.02.14-én 17:30 órától INGYENES!!!!!!

A Zumba GOLD egy alacsony intenzitású zenés-táncos mozgásforma, ugrálások és az intenzívebb gyakorlatok nélkül.

A foglalkozás célja, hatásai:
 A rendszeresen végzett testmozgás által javítja résztvevők erőnlétét, ezzel életminőségét.
 Vidám, örömteli társas környezetet teremt, így javítva a mentális egészséget.
 Jó közérzetet biztosít.
 Csökkenti az időskori megbetegedések kockázatát.

Ajánlom ezt az órát:
✅ az IDŐSEBB korosztályba tartozó HÖLGYEKNEK‍ és URAKNAK is, akik szeretnének részt venni egy jó hangulatú zenés foglalkozáson.
✅ KEZDŐKNEK , akik szeretnének megismerkedni a Zumba alaplépésekkel.
✅ KISMAMÁKNAK, ‍ akik szülés után szeretnének újra sportolni.
✅ Továbbá azoknak is, akik most szeretnének elkezdeni sportolni, életmódot váltani.

További információ: Kolobiskó Rita Zumba

70/940-3751

Helen Doron angol nyelvoktatás- új csoport

ALPHABOAT BEMUTATÓÓRA 8 – 12 ÉVESEKNEK MÁLYIBAN

‼️Január 16-án 16.30 kor ‼️

Ha szeretnél részt venni egy különleges angol nyelvű foglalkozáson, amely komplex módon fejleszti a gyerekek minden kézségét, nagy hangsúlyt fektetve az angol írás- olvasás fejlesztésre, akkor regisztrálj most egy INGYENES próbaórára!

06209709870

miskolc02@helendoron.com

Újra nyitva vagyunk!

Az ünnepek után, ismét várjuk kedves Látogatóinkat és Olvasóinkat!!

Könyvtárunk hamarosan leltárra készül, ezért kérjük Olvasóinkat, hogy aki elolvasta a könyveket, vagy már nincs rá szüksége, hozza vissza hozzánk.

Köszönettel:

a könyvtár dolgozói

Leila Meacham:  Szitakötő

Könyvismertető:

A második világháború idején egy maroknyi idealista fiatalnak levelet kézbesít a posta, amelyben egy kormányzati cég azt kérdezi tőlük, hajlandóak lennének-e szolgálni a hazájukat. A nagyon különböző háttérrel rendelkező férfiak és nők – német származású texasi edző, francia anya és gazdag amerikai üzletember fia, szerény körülmények közt élő horgász, az emberekből kiábrándult divattervezőnő és a szépséges párbajtőröző – mindannyian igent mondanak a felkérésre, de mindegyiküknek megvan erre a maga titkos oka. Kiképzésük után ők alkotják a Szitakötő kódnevű csoportot, amely a németek által megszállt Párizsban kezdi meg tevékenységét.

Franciaországba érkezésüket követően megkezdődik a veszélyes macska-egér kémjáték, amit hosszú-hosszú hónapokon át sikeresen űznek, mígnem egy végzetes tévedés a csapattagok egyikének letartóztatásához és kivégzéséhez vezet. Ám húsz év múltán felmerül a gyanú, hogy a szemtanúk nem azt látták, amit látni véltek…

Olvasók írták:

 „Az idei évem egyik legfantasztikusabb olvasmánya volt ez a könyv!”

„Nem tudományos pontosságú, de remekül  felépített  világháborús kalandregény,  tele izgalommal, és fantasztikus szereplőkkel.”

„ Számomra minden megvolt ebben a regényben, amitől a „ letehetetlen ” kategóriába sorolható.  A terjedelme senkit ne tartson vissza, a 600 oldal úgy fog kiperegni az ujjaink közül, hogy észre sem vesszük.”

Idézet a könyvből:

„Abban az utcában, ahol Victoria szálláshelye volt, lakott egy nő, akit azért vittek be kihallgatásra, mert a szomszédja jelentette róla, hogy minden reggel átrendezi az ablakpárkányán álló virágcserepeket, vagyis biztos valamilyen titkos kóddal üzen az ellenállásnak. Ugyanilyen ok miatt a környék egyik katolikus papját is letartóztatták, ő állítólag a gyertyák átpakolásával továbbított üzeneteket. A hentes fiát azért vitték be, mert vélhetően információkat közölt a németek tevékenységéről a papíron, amibe a húst csomagolta; […]. Ilyen volt a hangulat a nácik által megszállt Párizsban.”

„Egyébként pedig manapság a németek által megszállt Párizsban kissé át kellett fogalmazni a régi mondást, mely szerint aki kíváncsi, hamar megöregszik. Nem. Aki kíváncsi, hamar meghal.”

Paola Peretti  Én ​és a cseresznyefa

Könyvismertető:

Mafalda ​kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni. Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.

Olvasók írták:

„Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen különleges és szép ifjúsági regényt. Ez egy gyönyörű történet, amely olykor szomorú volt, máskor mosolyra fakasztó, de leginkább megrendítő.”

„Ahogy a fülszövegben olvashatjuk, az írónő maga is versenyt futott az idővel, hogy papírra tudja vetni ezt a történetet, mielőtt az ő szeméből is kihuny a fény, hiszen ugyanazzal a betegséggel küzd, mint regényének főszereplője.”

„Különleges, megható ifjúsági történet, mely olvasása utána témája ellenére mégsem a szomorúság marad bennünk, hanem inkább az, hogy élvezzük az élet apró szépségeit, gyönyörködjünk a bennünket körülvevő színes természetben, lássuk meg azt is, ami mellett amúgy minden nap elmegyünk és természetes. Mert attól még gyönyörű, csak elfelejtünk sokszor látni, pedig nekünk van mivel.”

Idézet a könyvből:

„Bizonyos híreket csak úgy szabadna közölni, ha adnak vele együtt egy macskát, akit meg lehet ölelni.”

„Furcsa, azt hittem, a sötétben minden fekete, és kész. De az anyukák még a legsötétebb sötétben is látszódnak.”