Könyvismertető:

A második világháború idején egy maroknyi idealista fiatalnak levelet kézbesít a posta, amelyben egy kormányzati cég azt kérdezi tőlük, hajlandóak lennének-e szolgálni a hazájukat. A nagyon különböző háttérrel rendelkező férfiak és nők – német származású texasi edző, francia anya és gazdag amerikai üzletember fia, szerény körülmények közt élő horgász, az emberekből kiábrándult divattervezőnő és a szépséges párbajtőröző – mindannyian igent mondanak a felkérésre, de mindegyiküknek megvan erre a maga titkos oka. Kiképzésük után ők alkotják a Szitakötő kódnevű csoportot, amely a németek által megszállt Párizsban kezdi meg tevékenységét.

Franciaországba érkezésüket követően megkezdődik a veszélyes macska-egér kémjáték, amit hosszú-hosszú hónapokon át sikeresen űznek, mígnem egy végzetes tévedés a csapattagok egyikének letartóztatásához és kivégzéséhez vezet. Ám húsz év múltán felmerül a gyanú, hogy a szemtanúk nem azt látták, amit látni véltek…

Olvasók írták:

 „Az idei évem egyik legfantasztikusabb olvasmánya volt ez a könyv!”

„Nem tudományos pontosságú, de remekül  felépített  világháborús kalandregény,  tele izgalommal, és fantasztikus szereplőkkel.”

„ Számomra minden megvolt ebben a regényben, amitől a „ letehetetlen ” kategóriába sorolható.  A terjedelme senkit ne tartson vissza, a 600 oldal úgy fog kiperegni az ujjaink közül, hogy észre sem vesszük.”

Idézet a könyvből:

„Abban az utcában, ahol Victoria szálláshelye volt, lakott egy nő, akit azért vittek be kihallgatásra, mert a szomszédja jelentette róla, hogy minden reggel átrendezi az ablakpárkányán álló virágcserepeket, vagyis biztos valamilyen titkos kóddal üzen az ellenállásnak. Ugyanilyen ok miatt a környék egyik katolikus papját is letartóztatták, ő állítólag a gyertyák átpakolásával továbbított üzeneteket. A hentes fiát azért vitték be, mert vélhetően információkat közölt a németek tevékenységéről a papíron, amibe a húst csomagolta; […]. Ilyen volt a hangulat a nácik által megszállt Párizsban.”

„Egyébként pedig manapság a németek által megszállt Párizsban kissé át kellett fogalmazni a régi mondást, mely szerint aki kíváncsi, hamar megöregszik. Nem. Aki kíváncsi, hamar meghal.”